Doctor Cecilia – egy magyar kutatónő Szaúd-Arábiában

King Salman Award for Disability Research díj - Sikné Dr. Lányi CecíliaSzaúd-Arábia távoli ország, s egy átlag magyar állampolgár viszonylag keveset tud róla. Hallottuk, hogy egy mesterséges intelligencia is állampolgárságot kapott az egyébként technikailag-gazdaságilag rendkívül fejlett államtól, ugyanakkor az sem kétséges, hogy a nők megítélése és általában a kultúra egész más, mint Európában. A napokban számoltunk be róla, hogy egy kiváló magyar kutatónő, Sikné Dr. Lányi Cecília, az NJSZT HCI&DfA – Ergonómiai Tervezés Mindenkinek Szakosztály elnöke megkapta az egyik legrangosabb szaúdi tudományos díjat.

Az NJSZT közgyűlésén – ahol Friedler Ferenc elnök külön köszöntötte őt Társaságunk nevében – alkalmunk volt egy rövid interjút készíteni vele.

Hogyan értesültél a díjról és hogyan neveztek Téged?

Tavaly ősszel a szaúdi királyság magyar nagykövete az összes egyetemnek és doktori iskolának küldött egy felhívást, köztük munkahelyemnek, a Pannon Egyetemnek is. King Salman award for Disability ResearchSzalman király fogyatékosságokkal kapcsolatos tudományos díja – ez volt a megnevezés. Egy nyúlfarknyi felhívás volt, amit a doktori iskola vezetője átküldött nekem. Rengeteg hallgatóm, diplomázóm van, nem is tudtam foglalkozni vele. Amikor lezártuk a félévet, a karácsony előtti utolsó héten vettem elő. Rájöttem, hogy be kell adnom a pályázatot, amit én nem küldhetek el, csak valamelyik főnököm.

Kicsit rövidnek éreztem a pályázatom (a karakter limit miatt) – a fogyatékkal élők segítésére fordított informatika kapcsán – hozzácsaptam még a 24 oldalas publikációs listám, hadd olvasgassák…

Lehet, hogy a pályázat rövidre sikerült, ám a vonatkozó munkásságod annál terjedelmesebb.

Kétségtelenül, a fogyatékkal élőket támogató informatikával több, mint negyed évszázada kezdtem el foglalkozni. Konkrétan 1992-ben fejlesztettük az első, DOS-os rendszerű játékot, a gyerekek oktatására használt, színes, logikai lapok digitális változata volt – azzal kezdődött ezen a téren a pályafutásom. Tizennyolc évet Schanda János professzor úr mellett dolgoztam, akit nemzetközi körökben a színtan pápájának neveztek, nagyon sokat tanultam tőle. Az is egy kritikus kérdés: a színtévesztők hogy látják az internetet, akadálymentes-e számukra az internet? Ha a szín hordoz információt, az nagyon rossz szemlélet. Nekem meg az egyik szívügyem a színügy.

Virtuális valóság alapú játékokkal is foglalkoztam. Legutóbb stroke-betegeknek fejlesztettünk olyan játékokat, amelyek Kinect-szenzorral irányíthatóak. Nagy bánatom, hogy Magyarországon nem nagyon vevők erre, pedig elajándékoztuk pár kórháznak is. Úgy pedig nem tudok cikket írni, ha nem kapok felhasználói visszajelzéseket. A legtöbb szoftverünk külföldön elérhető. A magyarul is hozzáférhető játékainkat hazai iskoláknak ajándékoztam. Kedvenc felhasználói csoportom az értelmi fogyatékosok, bennük annyi, de annyi szeretet van. A másik szívügyem az internet akadálymentesítése. Elvárás lesz, hogy a honlapokat az idősek, gyengénlátók, értelmi sérültek, más fogyatékkal élő csoportok is tudják használni, de nagyon kevesen tudnak ilyen honlapokat fejleszteni, mert nagyon kevesen tanítják. Én tanítom. Eddig több mint 170 diplomázóm volt.

Volt néhány más munkám is, amely nemzetközi érdeklődésre tarthatott számot. 2015-ben az NJSZT égisze alatt rendeztem meg a Budapesti Kongresszusi Központban az Európai Segítőtechnológiai Konferenciát (AAATE), amely hatalmas siker volt. Nagyon sok Európai Uniós pályázatban vettem részt. Mindezt összegezve az az érzésem, hogy egyfajta életműdíjként kaptam meg a díjat.

Mikor tudtad meg, hogy Te kaptad meg az elismerést?

Egy műtét után pár héttel, otthoni lábadozás közben kaptam egy levelet Szaúd-Arábiából, addigra majdhogynem elfeledkeztem a díjról, annyira távolinak és elérhetetlennek tűnt. Először féltem is kinyitni a levelet – spam vagy nem spam? -, de szerencsére kinyitottam, így értesültem, hogy a Szaúd-Arábiai Királyság VIP vendége leszek. Az első meglepetés az volt, hogy míg minimum tíz munkanap a szaúdi vízum intézése, a nagykövetség két óra alatt elintézte a számunkra.

A Nagykövet Úr személyesen fogadott, barátságosan beszélgetett velünk, nagyon közvetlen és segítőkész volt. Nagykövet Úr azt mondta, számukra a Nobel-díj után a legfontosabb a Király által kiadott díj, amelyet öt kategóriában adnak ki – hármat iszlám témákban, egyet orvosi és egyet egyéb tudomány témában. És az ez utáni következő kategória a mi díjunk…

A világon kilencszáz indulóból a második fordulóban kétszáz pályázót választottak ki, melyből négyen maradtunk. Egy olasz orvos, egy idős és egy fiatal szaúdi kutató kapott díjat – és szerénységem.

Lányi Cecília beszámolót tart az NJSZT közgyűlésén

Milyenek voltak az első benyomások Szaúd-Arábiában?

Valóban más kultúra, így nőként odamenni izgalmas volt számomra. Egyébként ami a nők megítélését illeti: az ország egyetemi hallgatóinak ötvenhárom százaléka nő. Bár kétségtelen, autót csak júliustól vezethetnek… A témám kapcsán pedig el kell mondanom, hogy a szaúdiak sokkal előrébb járnak a fogyatékkal élők kérdésében, mint mi. A királyi család létrehozott egy intézetet, ahol főleg mozgássérülteket érintő kutatások folynak.

Egy egyiptomi PhD-hallgatómmal együtt utaztunk ki, ő volt segítségemre. Már az első benyomások is lenyűgözőek voltak: hatalmas giga építkezések vannak mindenhol az országban. Minden klimatizált volt, így a hőséget nem éreztem. Négy napot voltam ott, egy helyi segítő hölgy is rendelkezésemre állt. A szaúdi hercegnőtől pedig kaptam egy csodálatosan szép, elegáns hagyományos öltözetet (abaját), ez egy köntösszerűség és hozzá sál. Eltettem örök emlékként.

Gondolom, a díjátadó is pompás esemény lehetett…

A díjátadón bevezettek az előkelőségek termébe, félszemmel néztem, hogy a dubaji hercegnő hogy viselkedik, őt igyekeztem követni, hiszen én nem tanultam protokollt. A királyi család tagjainak is bemutattak. Majdhogynem „Doktor Szöszi” lettem, mert úgy hívtak, hogy „Doctor Cecilia” (Szöszília). Már-már királynőként kezeltek, ilyen előzékeny fogadtatásban még sosem volt részem. Amikor mentem fel a színpadra, az előírások szerinti, hosszú ruhában kellett lennem és fel kellett kicsit emelnem a szoknyám, mint a várkisasszonyoknak (nehogy hasra essek a lépcsőkön). Egy szemben álló férfi jelezte, hogy ezt nem szabad.

Viszont a díjátadó után mindenki velem akart fényképezkedni. Utána a helyi televíziónak adtam interjút.

Lányi Cecília interjúja a szaudi TV-ben

Stresszes volt mind a köszönő beszédet megtartani, mind élő riportot adni angolul. Másnap előadást kellett tartanom a kutatásaimról, utána utaztam haza. Itthon a nagykövet már látta a beszédem, mivel élőben követte a közvetítést. Rendkívül megható gesztust tett, fogadást adott a tiszteletemre a rezidenciáján. Most mondd meg, egy egyszerű kis vidéki nőnek, aki senkinek senkije…(persze a családomon kívül).. Úgy érzem, a tudomány elismerése ez - és talán a lelkesedésemé, amely megragadhatta őt is a személyiségemen keresztül.

Hozzáfűznél még valamit?

Igen, ezúton is szeretném megköszönni MINDENKINEK, nemcsak a díjbizottságnak, hanem a segítőknek, szervezőknek, barátaimnak és végül, de nem utolsó sorban a több, mint 170 témavezetett diplomázómnak, volt és jelenlegi hallgatóimnak, munkatársaimnak a közös munkát, angoltanáraimnak a felkészítést, családom támogatását, mert nélkülük nem juthattam volna el erre a sikerre.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN.

 

KG