(A 12. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny nyertes versenyzői közül megszólítottam néhány diákot. Lelkesítő volt látni örömüket, s a későbbi beszélgetéseinkből is azt a tanulságot szűrtem le: egy ilyen verseny életre szóló, pályaorientáló élmény egy tanulónak.)
Beszélgetés a magyar anyanyelvű, szerbiai Ivan Seviccel, a Megépített digitális automata és vezérlése (általános- és középiskolai osztott) kategória győztesével. Pályamunkája: SmartHouse. Iskolája: Műszaki Iskola, Ada
Hogyan jutott eszedbe az alkotás, mi inspirált, hogy munkádat elkészítsd?
Több internetes fórumot is követek, ahol már tapasztaltabb emberek osztják meg az ötleteiket, illetve gyakran a kidolgozott változat is megtekinthető. Számomra ezek nagyon hasznosak, hiszen mindig találok valami újat, és ezek az új megoldások elindíthatnak egy úton. A mostani munkám ötlete is hasonló módon született.
Ki volt a felkészítő tanárod?
Bíró Árpád, aki elektroenergetikai egyetemen végzett. Ez tipikusan nem az a szak, ahol ilyesmivel foglalkoznak, de már őt is régebb óta érdekelte ez a téma, és neki is tervei között volt valami hasonló munka elkészítése, csak a suliban eddig nem volt erre erőforrás.
Mennyi idő alatt készültél el a programmal?
Az alkatrészek beszerzése a zentai forduló előtt egy héttel történt meg. Így a vajdasági fordulóra mindössze 7 nap felkészülési időm volt, majd ezután diákcsere miatt egy hetet tartózkodtam Pesten, és a visszatértem után kb. 4-5 napra volt a nemzetközi döntő. Tehát úgy kb 14-15 nap alatt készült el a versenyen látott munka.
Tervezed-e, hogy továbbfejleszted, átalakítod a műved?
Természetesen szeretném továbbfejleszteni. Valószínűleg a makett ki lesz állítva a suliban, és majd a többi diákot is inspirálhatja, valamint a végzős osztályok automata vezérlés tantárgyból is biztosan tanulmányozni fogják. Mellékesen megjegyezném, hogy a versenyen nyert díjból szeretném a saját szobámat is valamilyen szinten automatizálni.
Vannak vele hosszabb távú terveid? Ha igen, milyenek (például alkotótársak bevonása, hivatalos megjelentetés, stb.)?
Mivel a felhasznált elektronika az iskola tulajdona, így lényegében rajtuk múlik, hogy mi lesz a munka sorsa.
Van-e újabb terved, min dolgozol jelenleg?
Egyelőre csak kósza ötletek vannak a fejemben, hogy vajon mivel is kellene indulni jövőre a Neumannon. Szeretnék valami eredetivel előállni, ez pedig szerintem kicsit komolyabb kihívás, ami időt is igényel.
Honnan hallottál a versenyről?
Első alkalommal az általános iskola 8. osztályában indultam ezen a versenyen. Azt hiszem, ez volt az egyik első Neumann. Itt is sikerült továbbjutnom a szekszárdi döntőbe, ám ekkor csak negyedik lettem.
Hogy tetszett a Neumann Verseny? Mi tetszett a legjobban a versenyben?
Nagyon tetszik az egész versenynek maga a hangulata, hogy hasonló gondolkodású emberekkel találkozhatom, akikkel megbeszélhetjük az ötleteinket, tapasztalatot cserélhetünk. Egyébként ez már a zentai versenyen is ilyen. Szekszárdot pedig egyszerűen imádom. Nagyon kedvesek az emberek, hangulatos a város, és természetesen a verseny is nagyon színvonalas. Remélem jövőre is lesz alkalmam eljutni…
Figyelemmel követted a többi versenyző munkáit?
Bizonyos kategóriák munkáit megtekintettem, természetesen azokét, amelyek közel állnak az érdeklődési körömhöz.
Tervezed-e, hogy jövőre is jelentkezel?
Ez nem kérdés. Természetesen igen!
Korábban voltál már versenyző? Vagy valaki más az iskoládból, barátaid közül?
Kilencedikben sajnos nem kerültem be a döntőbe, tízedikben lebetegedtem, de jövőre nagyon szeretnék ott lenni, és nagyon sajnálom az elmulasztott két évet. A volt általános iskolámból szintén minden évben részt vesznek, ám középsuliban már nem ekkora az érdeklődés, sajnos.
Iskolatársaid, barátaid közül van, aki tervezi, hogy jövőre elindul?
Ahogy az informatikai szakemberekből is hiány van, úgy az utánpótlásból is. Az én környezetemben nagyon kevesen, és talán egyre kevesebben vannak, akik komolyabban foglalkoznak ilyesmivel. Nem tudom előrelátni, hogy jövőre vajon növekedni fog-e ez az arány.
Képes Gábor