Információs társadalom – Áttörés, vagy…?! címmel telt házas érdeklődés mellett, a korábbiaknál meglepően több fiatal részvételével került sor 2012. november 15-én az 6. Digitális esélyegyenlőség konferenciára, az NJSZT hagyományos évértékelő rendezvényére.
A konferencia áttekintést adott az információs társadalom hazai aktuális helyzetéről és górcső alá vette azokat a megválaszolandó kérdéseket, amelyek értékteremtő megoldására már csak másodpercek állnak rendelkezésre.
Az előadók az alábbi kérdésekre keresték a választ:
Bőgel György (CEU) előadásában a társadalmi-gazdasági feszültségek, a válság és a technikai-technológiai változások közötti összefüggéseket vizsgálta. Abból indult ki, vajon mi lehet az oka, hogy 2007-2011. között a cégek fele kb. 30%-kal bővült, a másik fele ugyanennyivel zsugorodott. Az idézett kimutatások szerint a növekvő iparágak elsősorban a megújuló energia, az internet és a számítógépes oktatás, a leginkább csökkenők pedig a nyomtatott média, a kiskereskedelem és az építőanyag-ipar. Másfelől, munkahelyteremtőnek számít többek között a wellness-ipar, az internet-, az egészségipar, az olaj- és energiaipar, az IT és a megújulóenergia-ipar; míg csökken a munkahelyek száma a telekommunikációban, kiskereskedelemben, építőiparban, a bank szektornál és az autóiparban.
Érdekes összefüggés, hogy a fenti, tartósnak mondható trendek éppen az 1980-as évektől kezdődnek, az IBM PC születésekor. Ezek szerint a PC-k terjedése is oka lehet a politikai-társadalmi feszültségeknek, az Európa-szerte növekvő munkanélküliségnek és egyenlőtlenségeknek? Mindenesetre tény, hogy 1990-ig egy vezérigazgatóhoz 70 beosztott tartozott, 2005-re ez a szám 300-ra nőtt. Ezzel egyenes arányban nőtt a vezetők „értéke” vagyis jövedelme is. Tény az is, hogy minden országban – így Magyarországon is – növekszik az egyenlőtlenség a képzett és képzetlen munkaerők; a „szupersztárok” és „mások”, valamint a tőke és munka világa között. Vitathatatlan továbbá az is, hogy rengeteg szupersztár a technológiai fejlődésnek köszönheti karrierjét, Bill Gates-től Lady Gagáig. Annak a következményeiről nem is beszélve, hogy egy kínai cég (Foxcom) egy millió alkalmazottat számlál, akik mellé most egy millió robotot is terveznek munkába állítani…
A kérdés egyre nehezebben megválaszolható: mi jobb ma egy cégnek? Költségtakarékosság, vagy befektetés a legújabb technológiákba…?
A Magyar Infokommunikációs Jelentés, amely alapján Sugár Mihály (BellResearch) számolt be az információs társadalom aktuális állapotairól, 1600 fős reprezentatív minta alapján készült. Ezek szerint 2012 nyarán a magyar lakosság 44%-a volt digitálisan írástudatlan. 2003-ban ugyanez 65% volt, ami 20% növekedést jelent 10 év alatt. Nem kis kihívás, ugyanakkor elkerülhetetlenül fontos, hogy 2012 és 2014. között további egy millióval (kb. 10%) növekedjék az írástudók száma.
A számítógépek terjedésének egyik legfőbb hajtóereje az internet – derült ki abból, hogy 2003 és 2012. között az internet elterjedtsége 9%-ról 55%-ra nőtt. (Ugyanebben az időintervallumban a számítógépek terjedése 27%-ról 57%-ra nőtt.) A megkérdezettek 70%-a szerint az internet megkönnyíti az életet. 60% szerint az átlagember számára elengedhetetlen, illetve mindenképp előnyt jelent. A válaszadók fele-fele arányban állítják, hogy az internet segíti/gátolja az emberi kapcsolatok kiépítését és ápolását, s 84 százalékuk állítja azt, hogy pontosan tudja, mi az internet. Ez utóbbi különösen érdekes az írástudatlanok aránya (44%) fényében, hiszen ez azt jelenti, hogy az internetet nem használók 40%-a tudatában van annak, hogy „mit nem használ”. A nem használók egyébként legfőbb okként a következőket említették: nincs rá szüksége (34%), nem érdekli (65%), nem ért hozzá (50-60%). A nem-használók 83%-a elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha is megtanuljon internetezni, vagyis mindössze 17%-uk kéri, hogy segítsék át az információs szakadék másik oldalára! Ráadásul a 83%-nak mindössze 8%-a indokolja ezt anyagi nehézségekkel.
A jelenlegi használók 47%-a részesült már élete során számítógépes képzésben. A korosztályok tekintetében fontos adat, hogy 45 éves korig nagyjából egyforma az internetet használók, illetve nem használók aránya, onnan növekszik, azonban 60 év felett már csak az emberek 10%-a él az internet adta lehetőségekkel. Nagyobb a digitálisan írástudók aránya a havi 150 ezer forintot meghaladó jövedelműek és az olvasottabbak, illetve banki kapcsolattal rendelkezők körében.
Fentiekből következően a szakadék 40-45 év fölött kezdődik, illetve ott, akik szerint a számítógép és az internet nem könnyít a hétköznapokon, nem nélkülözhetetlen, nem jelent előnyt, nem lép a tv és a nyomtatott média helyébe… Márpedig mára köztudottá vált (!), hogy aki kimarad, az lemarad…
Miért az ember a legfontosabb szereplő? Miért jó nekünk, hogy információs társadalomban élünk?
A ManpowerGroup Soultions képviseletében G. Nagy Balázs arra próbált választ adni, hogy miért az ember az információs társadalom legfontosabb szereplője. Elhangzott, hogy az információs társadalom közgazdasági társfogalma a tudásgazdaság, amely szerint az értelem gazdasági hasznosításán keresztül érték jön létre. Az értéket megfogalmazni és észlelni pedig csak az ember képes. Megtudhattuk, hogy négy megatrend van hatással a gazdaságra, ezáltal a társadalomra is. Ezek válságoktól függetlenül mindig éreztetik hatásukat: ilyen az egyén szabadsága, a technológiai forradalom, a vevői tudatosság növekedése és a demográfiai változások/a tehetségek hiánya. Ez a négy alapvető megatrend országhatároktól és nyelvektől szintén független, és együttesen erős hatással vannak az információs társadalom alakulására. Pl. a technológia révén már nem adatokat kap az egyén, hanem azokból feldolgozható formában előállított információt. Globális szinten a demográfiai változások érzékelhetőek leginkább: népességnövekedés a fejletlen térségekben, népességcsökkenés és a társadalom elöregedése a fejlett országokban, stb. Nagy probléma az is, hogy sokszor nem elégséges a munkavállalók szakmai felkészültsége: a megkérdezett magyar cégek 34%-a szerint főleg ezért van annyi betöltetlen állás. Ez az okozója többek között annak is, hogy felborul a munkaerő kereslet-kínálat egyensúlya, ami hosszú távon súlyos következményekkel járhat. Fontos tehát, hogy ezt a munkavállaló is felismerje és folyamatosan képezze magát, hogy a piacok, munkahelyek igényeit „just in time” ki tudja elégíteni. Az egyénnek tehát ott jut fontos szerep az tudásgazdaságban, hogy az értelem hasznosításával valós gazdasági értéket teremthet.
Magyarország esélyei: felzárkózunk, vagy végleg kikerülünk a „fősodorból”?
Z. Karvalics László (Szegedi Tudomány Egyetem) előadásában kifejtette, hogy bár Magyarország az ezredfordulóra a termelés és a társadalom szerkezetét tekintve ipari-agrár országból információs társadalommá vált, ezzel egyidejűleg több meghatározó felzárkózási esélyt is elszalasztott, hogy ne csak követők legyünk, hanem az információs társadalom fősodrába kerülhessünk. Az általános megatrendek azt mutatják, hogy a társadalom elöregszik, csökken a (szükséges) munkaidő és gyorsul a fejlődés üteme. Az idős kori munkavégzés aránya nő, egyre több az idős „tudásmunkások” száma, az élethosszig tartó tanulás egyre meghatározóbb. A munkakörök egyre inkább automatizálhatóak, az alacsony értékhozzáadású munkásokból egyre kevesebbre van szükség, viszont az így felszabaduló munkaerő átcsoportosítható magas értékhozzáadású munkára. A növekedés lassulásával együtt gyorsul a fejlődés üteme, a kultúraköziség felértékelődik, új struktúrák jelennek meg pl. az iparban is. A nemzetközi kutatások szerint azok a társadalmak versenyképesebbek, ahol az életminőség javul és a jövedelemkülönbségek csökkennek. Az ilyen társadalmakban a digitális esélyegyenlőség is jobban megvalósul. Z. Karvalics László ezután felhívta a figyelmet arra, hogy 2003-2005 óta megváltozott a stratégiai beavatkozások típusainak hatékonysága is. A versenyképesség növelésében a nagy, „ágyú” típusú” társadalmi programok, stratégiák helyett a kisebb, „sörét” típusú programok nagyobb hatékonysággal működnek. Sok apró, jól irányzott beavatkozással biztosabban elérhető a kívánt cél. Magyarország tekintetében kiemelte, hogy a hibás stratégiáknak köszönhetően az utóbbi két évtizedben a leszakadás sajnos egyre látványosabb, és egyre látványosabban kulturális jellegű. Az előadás végén összmérleget vonva arra az álláspontra jutott, hogy egy-két apró fejleménytől eltekintve Magyarország távolodik az információs társadalom fősodrától, és ez nem a válságnak tudható be, hanem a megfelelő stratégiai kitörési pontok hiányának. Sajnos ez pénzügyi és gazdasági konjunktúra esetén sem változna, tehát kijelenthető, hogy az ország az információs társadalom szempontjából is periferizálódik. Erre kell felkészülni a jövőben, és olyan stratégiákat kell kidolgozni, aminek segítségével az ország vissza tud kerülni az információs társadalom fősodrába.
Új remény: a telefon visszatér
Előadásában Pintér Róbert (Ipsos Interactive Services) rámutatott, hogy a digitális esélyegyenlőség felé vezető úton újabb reménysugár lehet az okostelefonok egyre növekvő ütemű terjedése. Álláspontja szerint az internet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a digitális szakadék továbbra is létezik, mind az országok, mind a használók és nem használók, mind pedig a felhasználók között. Kifejtette, hogy a digitálisan írástudatlanokat főleg a számítógéptől való félelmük (esetleg elromlik a gép, ha rossz gombot nyom meg…) tartja távol a digitális írástudás világától, ugyanakkor ezek az emberek napi szinten használnak okostelefont. Használati tárgyként jobban elfogadják a mobiltelefont, természetesebbnek érzik, mint egy számítógépet. Az eladott okostelefonok száma a válság ellenére is egyre növekvő tendenciát mutat. Ez okot ad arra, hogy bízzunk egy hasonló áttörés eljövetelében, amiket annak idején tapasztalt meg az emberiség a tömegkommunikációs eszközök terén pl. a rádió, a televízió és a mobiletelfónia megjelenésével. Az új remény az okostelefónia lehet – egyfajta visszatérésként a kezdetekhez, azaz a telefonhírmondóhoz A mobiltelefon demokratikus eszköz, szinte mindenkinek a zsebében ott lapul, használata egyszerű. Az okostelefónia pedig viszonylag olcsó lehetőséget teremet a lemaradóknak is arra, hogy becsatlakozzanak az információs társadalomba.
m-learning vagy változatlan oktatás?
Gulyás István, a Médész Kft. ügyvezető igazgatója az oktatás modernizálásáról tartott előadást.
Az 1980 előtt született diákok tudásuk java részét papírról, könyvekből, TV-ből újságokból szerezték. Az 1980 után születettek számára a tudás forrásai az internet, a mobil kommunikációs eszközök megjelenésével, elterjedésével jóval kibővültek.
A diákok elvárják, hogy olyan eszközök álljanak a rendelkezésükre, amely a saját környezetükben már megszokott, amely alkalmazkodik a mobil életstílusukhoz; és igénylik mind az egyéni, mind a csoportos tanulási formák támogatására ösztönző együttműködéseket is.
Az internetezői szokásaink napjainkban nagy változáson mennek keresztül. 2010-ben jelentek meg a tablet PC-k, és egyre inkább áthelyeződik a hangsúly a helyhez kötött, ún. desktop internetezésről a mobil internet felé. Mára napi 1 millió okostelefont adnak el világszerte.
Felvetődik a kérdés, hogy a jövő oktatása nyomtatott vagy digitális lesz? A digitális könyveknek számos előnye van: egyszerű navigáció, a megértést segítő videók, szimulációk, animációk lehetőségei állnak az ún. interaktív könyveket használók rendelkezésére. Egy egyszerű szerkesztőprogrammal néhány menüpont segítségével összeállítható egy interaktív könyv.
Vajon a könyveket és az iskolatáskát magát lehet-e, érdemes-e digitalizálni? Szoftveresen valóban megvalósíthatóak, működőképesek. Pedagógiailag a kérdés további vizsgálatot igényel, nem biztos, hogy minden esetben megéri.
Ahogy az ipari forradalom idején új szakmák születtek, pl. gépész, nyomdász, tengerész stb., a jelen kor informatikai áttörése, a XXI. század kihívásai is új szakmát teremtenek: a médészt. A médész egy olyan interdiszciplináris szakma, amely magába olvasztja az informatikus, médiatechnikus, közgazdász, kommunikátor stb. szakmai tudását. A médész szerepe a vállalati irányításban, hogy átlássa a különböző eszközöket, és értse mind a menedzsment, mind az IT szakemberek elképzeléseit, nyelvezetét.
Kis Ervin Egon (Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Közhasznú Egyesület) szerint az elektronikus kereskedelem és a körülötte zajló folyamatok nagyon hasonlítanak arra, mint ami az aranyláz idején zajlott az Egyesült Államokban. Akkor az arany hírére a gyors meggazdagodás reményében utaztak emberek tömegei nyugatra, hátha szerencséjük lesz és találnak aranyat, mert hallották, hogy ez már valakinek sikerült. Azonban a szerencse mellett a siker elérésben nagy jelentősége volt annak is, hogy ki milyen tudással rendelkezett az arany megkeresését illetően, mennyire volt felkészült arra az esetre, ha valóban sikerül aranyat találni. Ha szerencséje volt és talált, meg kellett szervezni a kitermelést, elszállítást, értékesítést, figyelemmel lenni az ádáz konkurencia éberségére és az embert próbáló környezetre is.
Az e-kereskedelemnél is hasonló a helyzet. Az e-kereskedelem az egyetlen növekvő piac ma Magyarországon. A 2012-re szóló várakozások szerint 170-180 Mrd Ft a hazai webshopok forgalma, a hazai kiskereskedelmi forgalom 2,4%-a. A növekedésben még bőven vannak tartalékok, hiszen a skandináv országokban már a 10%-ot is elérte az e-kereskedelem forgalmának aránya. Ez az "aranybánya", amiből a számok alapján úgy tűnik, sokan jól megélhetnek és érdemes belefogni. Olyan sikertörténetek lebegnek a szemünk előtt, mint a Vatera vagy a Netrisk, amelyek egy garázsból indultak, és néhány év alatt milliárdokért vásárolták fel őket.
A piac tagoltságát illetően azonban észrevehetjük, hogy már nem ennyire rózsás a helyzet. Az összes forgalom 91%-át ugyanis a webáruházak 3%-a hozza létre. Ezek éves forgalma egyenként átlagosan meghaladja a 100 millió forintot. A skála másik végén a hazai működő webáruházak 76%-ának az éves árbevétele nem éri el az évi 5 millió forintot sem.
Érdekes, hogy a jól menő webshopok 93-94%-át 2005 előtt alapították. Az elmúlt 6-7 évben nem sikerült ilyen vállalkozást sikerre vinni.
A multik kevés kivétellel nem tudtak sikeres e-kereskedelmi vállalkozást indítani. Hiába költöttek rá milliárdokat, belebuktak. Nem elég webshopot készíteni és várni, hogy jöjjenek a vevők. A vevők nem jönnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy pályázatok nem segítik a sikeres webshopok létrehozását. A pályázati pénz ugyanis nem a vállalkozásra motivál, hanem a pénz elköltésére.
Az NJSZT és a sec.org közösen elindították az "Add a neten" címűl akkreditált e-kereskedelmi képzést, ahol kifejezetten KKV-knak, mikrovállalkozásoknak próbálják elmagyarázni, hogy hogyan álljanak neki az e-kereskedelemnek. A 2013 januárjában induló tanfolyamról részletek az alábbi oldalon találhatók: www.njszt.hu/de/e-ker.
Ezekre a kérdésekre próbált választ találni Magyar Gábor, a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszék docense „A hárpia megzabolázása” című előadásában.
A cím némi magyarázatra szorul. A Makrancos Kata című filmre utal, aminek ez az eredeti címe. Bár a film happy enddel végződik, mi még rosszul állunk a megzabolázással, mármint a készülékeink, mobil eszközeink "háziasításával". Ám nem reménytelen a dolog. Ez is - ahogyan a filmben - kétoldalú folyamat.
Az Interneten zajlik az élet. Akár egyetlen perc alatt is rengeteg minden történik. Akárhová is megyünk, mindenféle eszközökkel vesszük magunkat körbe.
Beértünk a "több-képernyős" fogyasztás korába. Mobil telefon, televízió, PC. Az oktatástól a kereskedelmen át szórakoztatásig minden különböző képernyőkön zajlik. Sokszor egyszerre több eszközzel dolgozunk párhuzamosan, pl. tévézés közben internetezünk a PC előtt, miközben SMS-t írogatunk.
A Google megrendelésére 2012-ben széles körű felmérést készítettek, hogy ez a "több-képernyőzés" milyen jellemzőkkel, milyen funkciókkal, milyen egymásutániságokkal vagy párhuzamosságokkal jár.
A PC használat a komplexebb, nagyobb felületeket, bonyolultabb interakciót igénylő tevékenységekhez kapcsolódik, főleg csak otthon. Házon kívül csak minimálisan használják. A tablet használata inkább a régi kávéházi kultúrára hasonlít, elsősorban szórakozásra és hírszerzésre használják, szintén nagyrészt otthon, pl. reggeli mellett.
Gyakran az eszközök használatára a megszokás, a konvenciók visznek. Pl. ha látok egy információt a TV-ben és utána szeretnék nézni valaminek, nem kapcsolom ezért be a PC-t, inkább megnézem a telefonon. Sokszor a pillanat hatása alatt spontán döntünk: a villamosmegállóban látunk valamit vagy eszünkbe jut valami, telefonon nézünk utána. PC-n történő információ keresésénél is a spontaneitás az uralkodó a megtervezett kereséssel szemben, de ott már kiegyenlítettebb az arány, mint a telefon esetén.
Az emberek nagy többsége, akik rendelkeznek ezekkel a mobil eszközökkel, úgy érzik, hogy így hatékonyabban gazdálkodnak az idejükkel.
Ezzel szemben sokan azt állítják, inkább függővé válunk. Legtöbben nem kapcsolják ki este a telefonjukat. Egyre nehezebb telefon nélkül megszervezni mindennapi életünket. A "mindig elérhetőség" beépül az életvitelünkbe.
Érdemes önvizsgálatot tartanunk az életvitelünket, családi, baráti kapcsolatainkat illetően, hogyan tudnánk kicsit jobbá tenni életünket, azzal, hogy az eszközeinket néha kicsit félretesszük. Az eszközök „megzabolázásával”, mértéktartással jobban figyelhetünk egymásra: ez is az esélyegyenlőség irányába hat.
(H.Sz., K.N., Sz.B)
A teljes konferencia internetes közvetítése hozzáférhető a http://de.njszt.kekalma.hu/ oldalon.