A Közép-Európai Informatikai Diákolimpia (CEOI) megszervezése sikerélmény volt és értékes tapasztalat számunkra, melynek tanulságait 2023-ban, a nagy IOI Nemzetközi Diákolimpia szervezéséhez is használhatjuk. Az mindenképp tanulság, hogy nagyszerű, hogy vannak stabil, folytonosságot képviselő, értékes szakembereink – és mindig vannak helyi erők is, akik óriási hozzáadott értékkel járulhatnak hozzá a versenyhez.
Augusztus végén, a verseny utolsó két napján magam is körülnéztem a helyszínen, Nagykanizsán – és sikerült néhány szót váltanom a szervezőkkel, elsősorban a házigazdával, Erdősné dr. Németh Ágnessel, aki a főszervező Neumann Társaság alelnöke és a fogadó intézmény, a Batthyány Lajos Gimnázium tanára egyszemélyben.
Bizonytalanból bizonyos
Volt egy álmom a CEOI-ról, erről a hétről – mesélte Erdősné dr. Németh Ágnes. Az álom persze sosem pontosan úgy valósul meg, a szervezők által példásan komolyan vett pandémia például sok forgatókönyvet átírt. A tanárnő elmondása szerint már tavaly szeptemberben megköttetett az önkormányzattal és a tankerülettel a megállapodás a versenyről, ám idén márciustól teljesen bizonytalanná váltak a lehetőségek. – Júliusban megvolt a válogatóverseny, és attól kezdve napi 16-18 órám volt ebben a versenyben. Több nemzetközi versenyen – eJOI-n, IOI-n – jártam munkám során, tudtam, hogy mi a trend, amibe bele kell illenünk. És mi az, amivel mi újat tudunk mutatni, adaptálva az itteni lehetőségekre.
(Szabadidős) programok a programozóknak
Volt egy álmom, hogy a gyerekeknek már a megérkezéskor lehetőséget tudjunk adni kötetlen találkozásokra, valamint volt számos elképzelésem arról, hogy a kötelező gyakorlási és versenyzési időn túl interaktív, játékos, tevékenytető módon mutassuk be a városunk és a táj nyújtotta szépségeket és a tudomány, technika helyi fellegvárait. A gyakorlási idő utánra például városnézést képzeltem el, de nem a megszokott, a gyerekeknek unalmas történetmeséléssel. Megkerestem a Pannon Egyetemet, ahol az idegenforgalmisok beleálltak ebbe, tabletes, modern, interaktív városnéző alkalmazást fejlesztettek. Azt is tudtam, hogy az első nap végén a versenyzők agyilag fáradtak lesznek – és van egy csodálatos csónakázótavunk, ahol a vízi aktivitás, tájfutás, a tornapálya és a kilátó ideális feltöltődést biztosíthat. A város mellém állt, kreatívan ki is egészítette az ötletet, többek között sárkányhajós programmal. A Zalaerdő kinyitotta a kilátót, megcsodálhattuk a változatos, gyönyörű zalai vidéket.
A helyi kapcsolati tőke sokat hozzátesz: a tájfutós barátaim például térképet gyártottak, játékot csináltak hozzá. Minden nap estéjére, délutánjára terveztünk valamilyen programot: a Zalazone önvezető tanpálya, a balatoni kirándulás, a Festetics-kastély megtekintése, a fő támogatónk, a Tungsram gyárának meglátogatása és a Pannon Egyetem is ilyen volt, az utóbbinál is azt kértem, hogy az aktivitáson legyen a hangsúly: volt is robotfoci, kooperatív robottal való találkozás, VR…
Akik az álmot megvalósították
A kicsit részletezett álom megvalósításába sok segítőt vontam be, például nagy helyismerettel rendelkező középiskolai tanár kollégákat. A segítőkre a konkrét feladatot teljes mértékben rá lehetett bízni. A szabadidős csapat fantasztikusan bevált, saját ötletekkel, szuper részletekkel egészítették ki a „nagyképet”.
Két kollégát kértem fel például a guide-ok vezetőinek, ők a tv-showkba illő, profi kvízeket készítenek, persze, hogy ez lett az egyik legnépszerűbb diákprogram, miközben a kísérőtanárokat egy Michelin csillagos étteremben láttuk vendégül egy banketten.
Maguk a guide-ok volt tanítványaimból kerültek ki, akiket matekra vagy informatikára tanítottam. Már egy éve elkezdtem csepegtetni az infókat, hogy milyen egy ilyen diákolimpia. „Halálosan fáradtak lesztek, de megéri az élményért.” Biztos angoltudással bíró, már egyetemista srácok jelentkeztek önkéntesként. Nagyon hálás vagyok nekik, ahogy az egész kanizsai csapatnak. A tudományos bizottság nagy része is kanizsai kötődésű volt, a versenyfeladatok többsége egyébként tőlük származott. És a technikai bizottságban is voltak kanizsaiak, akik az ELTE IK-s rendszergazda segítségével felállították a rendszert, a gépeket.
A helyszínen nagyon sokakkal találkoztam az említett technikai- és tudományos bizottságok tagjai közül és a háttércsapatból is, akiket nem volt könnyű szóba bírnom, mert meg sem álltak… Külön kommunikációs csapat is hozzátette a magáét a CEOI sikeréhez: Vincze Dorottya az ELTE angol-informatikatanár szakos hallgatója a social media platformokat kezelte, Végh Bence tizedikes gimnáziumi tanuló pedig a fő fotós volt. Mindketten autodidakták, de nagy tehetségek – és talán generációs előny is, hogy internet alapján tanulva képezték magukat profivá.
A verseny maga – a tudományos munkatársak szemével
Nagyon flottul megy minden. A korlátozott, távolságtartó (pandémia) megoldásokkal is remek a program. Szakmailag pedig azt látom, hogy minimális különbséggel megy több mint 30 éve a CEOI – és a versenyfeladatok alapproblémái hosszútávú alapot jelentenek ehhez: az algoritmus felépítés keveset változott, hiába fejlődött óriásit az informatika – ezt már Benczúr András professzor, a CEOI 2020 elnöke mondta nekem.
Dr. Zsakó László, az ELTE IK tanszékvezetője, az NJSZT Tehetséggondozási Szakosztályának elnöke társszervezőként szintén folyamatosan jelen volt – neki elképesztő rutinja van: már az ötödik CEOI-t szervezi Magyarországon. Ez most a pandémia miatt sokkal nehezebb – fogalmazott. – A diákok fele itt van, a másik felük viszont csak online kapcsolódhatott be. És mégis egyenlő esélyeket kell teremteni. Ezt az éles versenyben, úgy érzem, maximálisan sikerült. Az élményt tekintve persze nem: hiszen nem lehet online kirándulni. Az is nagy újdonság, hogy a CEOI feladatait a Codeforces nyilvános, nyílt online verseny felé is elérhetővé tettük, így tízezrek gyakorolhattak, sokan a hamarosan következő IOI-ra is.
A kilenc tagú Tudományos Bizottságból Dr. Németh Zsolttal, az ELTE IK adjunktusával is beszélgettem. Elmondása szerint a bizottság már félévvel a verseny előtt megkezdte a munkát, a feladatötletek gyűjtését, kidolgozását, kipróbálását, majd a feladatok ellenőrzését, súlyozását. Így választották ki a hat darab feladatot – és a tartalék pótfeladatokat. Ez a háttérmunka adja a diákolimpia gerincét. De a helyszínen sem tétlenkednek, a versenyzőknek élőben tudnak a problémákra, kérdésekre válaszolni, egy dedikált rendszeren keresztül.
A CEOI szintjén már a tananyagon túlmutató, szakkörökön, sőt néhány esetben egyetemen tanított algoritmusokra épülő feladatot is lehet adni – mondta Németh Zsolt. – A feladatokhoz orientál, hogy a versenynek saját sillabusza van. A megmérettetésre a C++ programozási nyelvet választották. Ezen kell megírni a programokat, és a feladatok nehézségét nemcsak az adja, hogy mennyire komplex algoritmus kell hozzá, hanem hogy nehéz megtalálni, melyik kell. A matematikai tudás mellett nagyon jó logikai képesség kell ahhoz, hogy tudja a versenyző, milyen részfeladatokra bontható egy feladvány.
Egy izgalmas példafeladat volt egy sakktábla tetszőleges sorral és oszloppal. Az első sor adott mezőjéről az utolsó sor adott mezőjére hány lépésben és hány féle módon juthat el egy adott típusú figura – komoly fejtörést okozott.
A CEOI is egy feladvány volt számunkra
Az informatikus szakértők a tudományos tudást, a guide-ok, a rendkívül szép város ismerői a szabadidős programokat tették hozzá - és egy ilyen nemzetközi esemény nem jöhetett volna létre a támogatók nélkül sem. A négy szervező (Neumann Társaság, ELTE IK, Nagykanizsa város és a Batthyány Lajos Gimnázium) munkáját az Innovációs és Technológiai Minisztérium és számos cég, köztük a Tungsram, a 4iG, a Trelleborg, az OTP Bank, a SZTAKI, az EPIC Innolabs, a Zalaerdő is támogatta -egy példás összefogás aktív részeseiként.
Fotó: CEOI 2020
Képes Gábor